Élet az Újbeszéd után: Zsombor, 10 éves

Sokkal rosszabb volt úgy élni, hogy nem tudok mindent kimondani. Nekem csak az olvasással volt nagy gondom, a beszéddel pedig alig volt tehát, a “k” betűsöknél néha bedadogtam, de annyi volt a beszéddel. Egy mondatot nem bírtam felolvasni dadogás nélkül. 1. és 2. osztályban nem volt semmi, ami furcsa, mert ez az egész az oviban képződött és 3.-ban erősödött meg, mert ott keztem el IGAZÁN dadogni az olvasásnál. A tanárom azzal “segített” hogy azt mondta, hogy ne gépezzek annyit, pedig tudta, hogy ez nem segít. 4. osztályban már jobb volt lenni. Részben, mert mi voltunk a legnagyobbak és féltek tőlünk azok a kis idegesítő elsősök és az a tanár is elment. Nem dadogtam annyit már olvasásnál, de még mindig szörnyű volt. És jött az Újbeszéd…

Élet az Újbeszéd után
Újbeszéddel sokkal jobb volt minden. Az egyetlen rosszabb dolog az volt, hogy az elején 3 napig nem beszélhettem, csak írva kommunikálhattam és én nagyon szerettem beszélni, ráadásul rondán írok ezért megszívtam… De amikor már beszélhettem csak a technikával, sokkal jobb volt 😀 Utána jött a mindenféle új technika és egyre jobb lett. Egyre folyékonyabbam beszéltem és eljutottam ide, ahol most vagyok.
Zsombor,  10 éves

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Kövess minket az Instagram-on @UJBESZED